Miért távolodnak el a gyerekek a természettől és miért fontos visszatalálni?
A mai gyerekek jelentős része már nem természetes közegben nő fel. Az étel a boltból jön, az állatok képernyőn jelennek meg, a természet pedig gyakran csak „háttér” egy kiránduláshoz. Pedig a gyerekek kapcsolata a természettel nem csupán kellemes élmény, hanem az egyik legfontosabb alapja annak, hogy hogyan gondolkodnak majd az életről, az ételekről és a világról. A természet tapasztalattal tanít. Ezért különösen fontos, hogy a gyerekek ne csak lássák, hanem tapasztalatokat is szerezzenek a természetben.
Természetközelség: biztonság, nyugalom és kíváncsiság
- csökkenti a stresszt,
- javítja a koncentrációt,
- növeli a kíváncsiságot,
- segíti az érzelmi egyensúlyt.
Gyerekkorban a természet nem tananyag, hanem élőtér. A fű, a föld, a víz, az állatok mind kérdéseket indítanak el. A gyerekek nem azért tanulnak, mert „kell”, hanem mert érdekli őket, amit látnak.
Ez az alapja annak, hogy később felelősségteljesebben viszonyuljanak a környezetükhöz.
Az állatok és a farm
Egy farmon eltöltött idő egészen más hatással van egy gyerekre, mint egy könyv vagy videó. Amikor:
- megsimogat egy állatot,
- látja, hogyan él,
- megérti, hogy gondoskodni kell róla,
akkor kialakul benne az empátia és felelősségérzet.
Az állatokkal való találkozás:
- megtanít tiszteletre,
- segít megérteni az élet körforgását,
- természetes módon alakít ki kapcsolatot a természettel.
Ez nem „program”, hanem élmény, ami hosszú távon hat.
Honnan jön az étel, amit megeszünk?
Sok gyerek számára az étel egy csomagolt termék. Pedig amikor látják:
- hogyan terem a zöldség,
- honnan származik a tojás,
- miből lesz az, ami a tányérra kerül,
akkor egészen más viszonyuk alakul ki az evéshez.
A helyi alapanyagok és az étel eredetének megismerése:
- növeli az ételek megbecsülését,
- csökkenti a pazarlást,
- segít egészségesebb döntéseket hozni.
Ez az egyik legfontosabb része a fenntarthatóságra nevelésnek, mert nem elmélet, hanem megélt tapasztalat.
Fenntarthatóság gyerekkorban nem tanítás, hanem minta
A fenntarthatóság gyerekkorban akkor működik igazán, ha:
- nem magyarázzuk túl,
- hanem megmutatjuk,
- és együtt csináljuk.
A környezettudatosság gyerekkorban nem szabályokból épül fel, hanem mintákból:
- hogyan bánunk az étellel,
- hogyan vigyázunk az állatokra,
- hogyan tiszteljük a természetet.
Ha a gyerek ezt természetes közegben tapasztalja meg, akkor nem kötelességként, hanem belső értékként viszi tovább.
Élményalapú tanulás: amikor a természet tanít
A természet az egyik legerősebb tanító. Az élményalapú tanulás során a gyerek:
- lát,
- kérdez,
- kipróbál,
- megfigyel,
- következtet.
Egy farm, egy kert, egy természetközeli környezet:
- fejleszti a problémamegoldást,
- erősíti az önállóságot,
- elmélyíti az összefüggések megértését.
Ez a tanulás nem ér véget a program végén, hanem beépül a gondolkodásukba.
Miért fontos mindez hosszú távon?
A természethez közel felnövő gyerekek:
- tudatosabban választanak,
- jobban értik az ok–okozati kapcsolatokat,
- felelősségteljesebben gondolkodnak a jövőről.
A gyerekek kapcsolata a természettel meghatározza, hogyan bánnak majd:
- az ételekkel,
- a környezettel,
- egymással.
Ez az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk nekik.
Miért ideális környezet minderre a Zichy?
Ha olyan helyet kerestek, ahol mindez nem elmélet, hanem megélhető tapasztalat, akkor a Zichy Családi Élménybirtok kivételes lehetőséget kínál. A természetközeli környezet, a farm és az állatok közelsége, a helyi alapanyagokra épülő szemlélet és az élményalapú tanulás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek valódi kapcsolatba kerüljenek a természettel.
